with free soul

A fények és a hangok összefolynak:                   

éjjel van. Körbeüljük az asztalt,

az üres poharak, púpos hamutálcák,

és kenyérhéjak úgy hevernek szerteszét,

mint köztünk a barátság.

Egy édes krémből az ujjammal tunkolok,

és míg egy cigi lassan körbemegy,

a fénylő anyajegyet nézem a válladon,

a nyakláncot, ahogy bőrödre simul,

mert nem nézünk egymásra, egy szót se váltunk.

Hangörvény tölti ki a szobát,

és pulzáló fény: fényképezők villanói

mint stroboszkóp vakítanak, mi meg csak

vigyorgunk és pózolunk és hülyéskedünk,

másról és másokkal beszélgetünk,

mintha egymásról nem is tudnánk,

de lábunk az asztal alatt végig összeér.