with free soul

Csak azt ne mondd, hogy fel se tűntek eddig.
Nézz bárhová, s ott lesz egy cérnalány.
Secondhand-ladyk, álkisasszonyok.
Aprócska, érdes ékkő mindahány.

Határozottak és rövid hajúak.
Helyes kis tündérkék - ez ám a látszat!
Felcsillannak, s elsodródnak megint.
Büszkék nagyon, hogy a Humboldtra járnak.

Mindenhol ül belőlük többtucatnyi -
thai éttermekben vagy pizzeriákban,
bisztróban, kocsmában, dönerbüfében...
Fölesznek mindent, mit csak megkívántam.

Ha nincs jobb dolgod, udvarolj nekik.
Csak bátorítson egy-egy villanás!
Hátad mögött nevetve összenéznek:
Titkos? Rendben. Játék? Mi lenne más...

És még a hallgatásuk is pimasz.
Hogy nem tetszik? Na, ezzel sem törődnek.
Kecses vállrándítás a válaszuk -
túl vékonyak be mégse fűzöd őket.

Ha éjjel Kreuzbergig loholsz utánuk,
akkor se hidd, hogy végül észrevesznek.
Neonban úsznak el, flitterszerűek.
Már rég alszol - s nekik csupán a kezdet;

hisz ők örökké éberek. A hajnal
szemükben csillagfénnyel tébolyog.
Nem ismert köd, kialvatlan varázs -
holdárnyékon függő nappalok...

Csak ezt a csillogást kell eltanulnom.
Akkor talán elég könnyű leszek,
s felbukkan bennem is egy cérnalány.
Hozzám szövik szorgos angyalkezek.