Mint ágak közt a szél, csillagok közt a felhő, úgy nőni önmagamban kuszáltan, mint az erdő, szabadon össze-vissza, sok millió irányba, erdőnyi kitárt ággal mindent ölelni vágyva, minden csillagra ággal mutatni, mint a gyermek, minden szellőre sírni, mint hogyha vihar ver meg: eget ölelni milliárd görcsös gallyal és vággyal, s a földet átkarolni gyökerek hálójával, a zuhogó fényt inni fuldokló levelekkel, és vihart lélegezni, sóhajtani kék reggelt, kétfelől átölelni a szorongó világot, foganni benne, - s nyitni tőle fordult virágot: itt gyökerezni: éhhel fogózni friss husába, - de minden rezdüléssel valami másra vágyva. |
Váci Mihály - Szabadon
2010.07.24. 19:36 :: VeVa
Szólj hozzá!
Címkék: vers kedvenc
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://withfreesoul.blog.hu/api/trackback/id/tr342173452
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
