Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. „Szeress!” Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! „Szeress!” Mintha egy elkárhozott könyörögne: „Ments meg!” Mintha egy halálrasebzett kiáltozna:”Segítség!” De hiszen akarok, akarok segíteni...nesze, egy pohár víz! Nesze, pénz! Nesze, gyengédség! A többit, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod.
„Szeress”
2008.05.26. 22:42 :: VeVa
Szólj hozzá!
Címkék: márai sándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://withfreesoul.blog.hu/api/trackback/id/tr25489403
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
