Szép, mint festményen egy táj Ha benne vagyok, fáj Ha fölötte, meg nincs értelme Menj, vidd el mindenem De mindenséggé lennünk Rémlik, nem így kéne
Már sokadszor követem el Hogy égnek látlak Ellened vagy ellenem, még nem tudom
De azért jó a testekkel Ez a torna Mert ha szirmunk hull Biztos, hogy csak felfelé, a Nap felé
Nézd, a gesztusokért kár Tudod, minél szebb az ember Annál szörnyűbb nézni Menj, egy másik Földön majd Ha lesz egy újabb start Nem foglak a rajthoz hívni
Már sokadszor követem el Hogy égnek látlak Ellened vagy ellenem, még nem tudom
De azért jó a testekkel Ez a torna Mert ha szirmunk hull Biztos, hogy csak felfelé, a nap felé
Már sokadszor követem el Hogy égnek látlak Ellened vagy ellenem, még nem tudom
De azért jó a testekkel Ez a torna Mert ha szirmunk hull Biztos, hogy csak felfelé, a nap felé
Te önmagad nem bírtad Látni bennem Azért törtél száz cserépnél Többre engem. Te önmagad nem nem bírtad látni bennem, azért törtél száz cserépnél többre engem. Ha már nem leszel is, hadd járjak ide a virágodhoz, kérlek. Nem lesz erőm a jóságot sugárzó adók erősítőjének maradni, ha nem lesz emlékem arról, hogy valaha hittem azt, ami nincs. |