![]() |
Este munka után követtelek, izgatottam tébláboltam a nyomodban, de féltem a találkozástól. Vártam, tedd le a mobilt, hogy végre leszólíthassalak, de te csak beszéltél, bele-bele nevettél, hangosan, ahogy lassan sétáltál előttem, mit sem sejtve, hogy utánad igyekszem, és bámulom rugalmas lépteidet, szálkás testedet, sűrű fekete hajad alól sötéten kivillanó nyakadat. Utcáról utcára, lépésről lépésre mögötted sompolyogtam, és amikor már azt sem tudtam, merre járhatunk, elszégyelltem magam, mert mit mondanék, ha észrevennél, vagy talán tudtam, ha megfordulnál, fel sem tűnne, hogy a nyomodban vagyok, meg sem ismernél, mégis remegne a testem, mert éjjel a képzeletemben át fogsz ölelni, amikor lefekszem meztelenül. |
Gerevich András - Stalker
2011.02.08. 14:04 :: VeVa
Szólj hozzá!
Címkék: élet és irodalom
A bejegyzés trackback címe:
https://withfreesoul.blog.hu/api/trackback/id/tr242646775
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.