with free soul

Az 1985-ös pártkongresszuson Kádár János kiadta a jelszót: hozzuk föl fiataljainkat az aluljáróból. Rendszerváltás előtt az aluljárók népe egészen másként festett, mint most: nem hajléktalanok keltek-feküdtek, hanem középiskolás korú fiatalok ődöngtek reggeltől estig, többnyire cigarettáztak és csókolóztak. Erről a cigiző és csókolózó társaságról beszélhetett Kádárnak valaki az apparátusból, ő maga ugyanis aluljáróban akkor már vagy húsz éve nem járt, utoljára talán 1966-ban, amikor átadták az EMKE-t. A bejelentés az olvadás jele is volt egyben: végeredményben társadalmi programként határozott meg olyan feladatot, amelyet addig többnyire a rendőrség hajtott végre. Hajánál fogva hozták föl a fiatalt. A kommunista pártnak ez a nagyívű terve - találjunk értelmesebb elfoglaltságot nekik! - mindamellett megkésett, mert a fiatalok még úgy a hetvenes évek közepén mentek le az aluljárókba, időközben sokan fölnőttek, anyák, apák lettek, és a XIII. pártkongresszus időszakában már az utolsó is cihelődött. 

Mindez csak azért érdekes, mert a fiatalságot megint terelni igyekszik a vezető erő. Most Harrach Péter adta ki a jelszót: hozzuk ki fiataljainkat a plázákból! Indok igazából nincsen, ha jól érzékelem, a fiatalokat kizárólag azért kell kihozni a plázákból, mert momentán ott szeretnek lenni. Idevágó, értelmes magyarázatot nem hallani, csak azt, hogy „értelmesebb elfoglaltságot kell nekik találni".

Nem lesz egyszerű.

A fiataloknak az a tömege, amelyiket Kádártól Harrachig mindig terelni szeretnének, tapasztalataim szerint a tengeri halrajok logikája szerint mozgott és mozog ma is, vagyis elég egyetlen hirtelen helyváltoztatás az élen, az egész tömeg másfelé indul. Logikája nem sok van, ha igen, arra mindig később derül fény. Megjósolható, hogy ezt Harrach Péter nemhogy megsaccolni, de követni sem fogja tudni. Nem azt mondom, hogy jó, ha fiatalok tömegei vannak a plázákban, de azt igen, hogy nem véletlenül vannak ott. Valamitől jó ott nekik, például, hogy ingyért ott lehetnek, együtt vannak, télen nincs hideg, nyáron megy a légkondi, mozi a közelben. Gondolom, korosztályi összetartozásuk miatt szeretnek együtt lenni, és borítékolom, ha onnét kizavarják őket, akkor másutt gyülekeznek, és Harrach Péternek az sem fog majd tetszeni. „Javaslom, menjenek kirándulni családjukkal" - mondta egy alkalommal a józanul látó politikus, amitől alighanem az összes fiatal agyvize fölforrt volna, ha egyébként eljutna hozzájuk Harrach bölcs gondolata: tizennyolc éves korban a fiatal ember tízből kilenc esetben nem az apjával akar hegyet mászni, többek között azért, mert ebben a korban tízből kilenc szerelmes.

Az igazi ok valószínűleg az, hogy van a kormányban - és ennek jótékony hatására a levegőben - valami degenerált multiellenesség. Az okok ismertek, megszűnik a kiskereskedelem, szenved a hazai kisipar, de az mégsem lehet kormányzati program, hogy akkor korlátozzuk a szupermarketeket, különadókat vetünk ki rájuk, a nyitva tartási időt törvényileg korlátozzuk, és úgy általában is, ahogy lehet, önkényeskedünk velük. Mindezt azzal az álságos magyarázattal ellátva, hogy első a család. „Azt szeretnénk, hogy a multinacionális cégek dolgozói vasárnap a családjukkal lehessenek, és együtt fogyaszthassák el a vasárnapi ebédet", fogalmazott korábban Harrach Péter, ami szép gondolat, de a helyzet sokkal bonyolultabb.

A szupermarket alapjában véve a szegények bevásárlóhelye. Nem kell szociálisan ultraérzékenynek lenni, anélkül is könnyen belátható, hogy ezek a terek jelentős réteg multifunkcionális központjai, ha tetszik, ha nem. Sokaknak ad munkát, és sokak tudnak itt vásárolni. Sőt: sokak csakis itt tudnak vásárolni. Ezeknek a tereknek a korlátozása a család szempontjából valószínűleg nagyobb kárral járna, mint hogy a dolgozók nem tudják családjuk körében elfogyasztani a vasárnapi ebédet. Az emberek dolgozni akarnak, és a családjukért szívesen vállalnak áldozatot. Felmérések szerint például a Tesco forgalmának 12 százaléka vasárnapra jut, a munkatársak pedig azért szeretnek ilyenkor dolgozni, mert nyolcvan százalékkal nagyobb bért kapnak. A vasárnapi nyitva tartás megszüntetése miatt csak ebben az áruházi láncban 2000-2500 dolgozót bocsátanának el, a határ menti települések lakói pedig egyszerűen átjárnának majd máshova vásárolni, ahol nyitva vannak a multik. A pénzüket máshol költik el, máshol fizetnek az államnak a termékek adótartalmán keresztül. Az egész intézkedési rendszer attól taszító, hogy az összes pénzbeszedési akció nyakon van öntve oda nem illő ideológiai mázzal, aminek középpontjában többnyire a család meg a közérdek áll. A magánnyugdíjpénztárak tőzsdéznek, a McDonald's rongálja az ország egészségügyi állapotát. A szupermarket szétrobbantja a családokat.

Pedig csak arról van szó, hogy az állam onnét vesz el pénzt, ahol tömegek fogyasztanak. Tömegek azonban általában ott fogyasztanak, ahol olcsón lehet vásárolni. Ha tehát ezek a terek fogynak, akkor megint csak azok járnak rosszul, akik szegények. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de a vasárnapi ebéd közös elfogyasztása csak akkor lehet reális cél, ha van mit enni.