with free soul

Rózsát szakíthattam volna
lent az úton hazafelé
kutyákkal őrzött kertben
a holdfénynél láttam az arcodat
nem néztél rám, elfordultál.

Én akartam félni és úgy szeretni
én akartam megbánni bűneim
én akartam mindent, csak azt nem
hogy többé ne lássalak,
s látod most minden csupa
szürkeség NÉLKÜLED.

Szép lehettél volna...
Szép lehettél volna még
s a sötétben az arcod nem halványult
volna, a hangod nem kiáltott volna
ISTENÉRT

Szép maradtál volna még
hazudtál volna még
s a fák alatt most nem domborulna
sírod és nem facsarnák
a kínok könnyeim - könnyeim

halott szavak a tűzben
olyan tiszta most az ég
a lángokba nézve kérdem a szelet,
hogy meddig lesz még
égetni való képem, sok eltorzult emlék
miért keresem mindig dolgoknak
a megszokott helyét
talán egy mozdulat, akár egy pillanat
eldönthetné, hogy
miért hazudtam neked én...