AZ ERÉNY

 

 

 

A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erõvel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erõvel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.

Ezért

:
az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hûség és bizalom hiánya,
a zûrzavar kezdete.
A külsõ tudás
az út virága,
a belsõ tudatlanság kezdete.

Ezért az igaz ember

a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümöcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit.

Íme az õs-egységben létezõk:
az ég az egység által makulátlan,
a föld az egység által rendületlen,
a szellem az egység által finom,
a völgy az egység által virágzó.
Minden az egységgel született,
a vezér, a király
vele a világ példája lett:
az egység éltet mindeneket.
Ha ködös az ég: eltûnik;
ha inog a föld: elhasad;
ha durva a szellem: elkallódik;
ha meddõ a völgy: sivatag.
Ha nem születnek, akkor elenyésznek;
a vezéreket és királyokat
ledöntik, ha nem példaképek.
A néptömeg a nagyok alapja,
az alacsony a magas alapja.

Ezért

az önjelölt vezérek és királyok
helyükön nem szilárdak.
Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja,
vesztüket az okozza.
Ha szétszedik a fényes fogatot: belõle semmi sincs.
Ne légy értékes, mint a jade-kincs,
légy egyszerû, mint a kavics.

Ellentétesség az út mozgása,
engedés az út tulajdonsága.
Az ég alatt minden a létbõl fakad
s a lét a nemlétbõl fakad.

Ha bölcs hall az út-ról,
megragadja és megõrzi;
ha tudós hall az út-ról,
megtartja, majd elveszíti;
ha okos hall az út-ról,
nem gyõz nevetni;
és nem errõl az út-ról esik szó,
ha tán megérti.

A régi vers ezért mondja:

"A fényes út sötétnek látszik,
az út-on járó eltûnni látszik,
az egyenes út tévútnak látszik,
a magas erény szakadéknak látszik,
a nagy tisztaság szégyennek látszik,
a hatalmas erény kevésnek látszik,
a növekvõ erény lopásnak látszik,
a szín-igazság hiánynak látszik.
A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,
a végtelen edény készen soha sincsen,
a végtelen zengésnek hangja nincsen,
a végtelen képnek formája nincsen."
Az út rejtett és neve nincsen.
Egyedül az út
vezet és célba fut.

Az út szülte az egyet,
az egy a kettõt,
a kettõ a hármat,
a három valamennyi létezõt,
mind tartalmazza a hímet és a nõt,
s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.
S e világban megvetik
az önmagát-felemelõt,
az önjelölt királyt, vezetõt.
Nézd valamennyi létezõt:
egyszer gyengül, máskor erõsül,
egyszer erõsül, máskor gyengül.
Így látják,
én is így látom:
"A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el."
Ez a legfõbb tanításom.

Az ég alatt a leggyengébbek
átfúrják, ami legkeményebb:
mindenben fészke van a nemlétnek,
ereje a nem-cselekvésnek.
Szó nélküli tanítással
s a nem-cselekvés hatalmával
mi sem mérkõzhet e világban.

Rang, vagy élet: melyik fõbb?
Kincs, vagy élet: melyik több?
Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetõbb?
Aki sokat szerzett, sokat vesztett;
aki sokat gyûjt, több kárt szenved.
Aki megelégszik, kudarc nem éri,
aki megtorpan, veszély nem éri,
a maradandóságot éli.

A tökéletes: akár a tökéletlen.
Mûködése véghetetlen.
A teljesség: akár az üresség.
Mûködése mérhetetlen.
Az egyenes, mint a görbe,
a szellemes, mint a dõre,
az ékes szó, mint a dadogó.
A mozgás a fagyot legyõzi,
a nyugvás a hevet legyõzi,
a béke a rendet megõrzi.

Mikor az ég alatt létezik az út:
a lovak megtrágyázzák a földet;
mikor az ég alatt hiányzik az út:
a mezõn harci mének legelnek.
Nincs nagyobb csapás,
mint az eleget nem ismerni,
se nagyobb veszély,
mint szerzésre törekedni.

Ezért

:
aki az eléggel megelégül,
elégedettnek kell nevezni.

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer,
nem néz ki az ablakon
és égi út-at megismer;
mennél messzebb megy,
annál kevesebbet ismer;

ezért a bölcs

nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.

A tanuló gyarapszik naponta;
az út-on járó csökken naponta.
Csökkenés, tovább-csökkenés:
eredménye a nem-cselekvés.
Mindent végbevisz a nem-cselekvés.
A világot tétlen tartja kézben.
Aki tevékeny,
a világot nem tartja kézben.

A bölcsnek nincs önnön szíve.
Szíve a nép valahány szíve.
Jó a jókhoz
és jó a gonoszokhoz:
ez az erény jósága.
Hisz az igazaknak
és hisz a hazugoknak:
ez az erény bizalma.
A bölcs az ég alatt békében lakik,
megjegyzi az emberek mondásait,
s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.

Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tíz közül három,
a halál felé megy tíz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tíz közül három.

Miért?

Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristõl nem fél,
sem harcban a fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,
a tigris nem vágja beléje karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.

Miért?

Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

Az út szül,
az erény táplál,
a lény alakot-ölt,
az alak beteljesít.

Ezért minden

becsüli az út-at és az erény-t.
Az út méltó a tiszteletre,
az erény méltó a szeretetre,
mert nem osztanak parancsot,
s mennek természetes rendet követve.
Az út szül,
az erény táplál,
dajkál, nevel,
csiszol, érlel,
ápol, õriz.
Alkot, de nem birtokol,
teremt, de nem kérkedik,
mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot:
legmélyebb jónak méltán nevezik.

Az ég alatt mindennek eredete
az ég-alattiak anyja.
Aki eléri az anyát,
megismeri a gyermekeit;
s ha megismeri a gyermekeit,
újra említi az anyát.
Élete végéig nem éri veszély.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját:
élete végéig nyûg nélkül él.
De ha kinyitja kapuját,
magára-veszi minden baját:
élete végéig gondban él.
Aki a parányit meglátja: éles-szemû;
aki gyengeségét megõrzi; hatalmas-életû.
Aki tiszta fény,
s a világossághoz folyton visszatér,
nem éri veszély:
az állandóságban él.

Ha van igaz tudásom:
a nagy utat járom,
s csak attól félek, hogy letérek.
A nagy út sima,
de az embereket vonzzák az ösvények.
Ha pompás a palota:
a szántóföldek begyepesülnek,
a magtárak kiürülnek.
Dísz-köntösben járnak,
éles kardokat hordoznak,
étellel-itallal be nem telnek,
fölösleges javakat halmoznak:
rablás, dicsekvés a neve.
Nem ez az út-nak szelleme.

A talpraesettet fel nem borítják,
a jól fogodzót le nem taszítják.
Fiak, unokák áldoznak neki.
Aki az út-at fejleszti magában,
abban valódi az erény;
aki fejleszti a családban,
abban bõséges az erény;
aki fejleszti a falujában,
abban kiváló az erény;
aki fejleszti az országban,
abban virágzó az erény;
aki fejleszti az ég alatt,
abban teljes az erény.
Magunkban megismerjük a többit,
egy családban a többit,
egy faluban a többit,
egy országban a többit,
az ég alatt a többit.
Honnan ismerem én az ég-alattit?
A kevés által valamennyit.

Aki a nagy erény-t magában hordja,
akár az újszülött gyerek.
Mérges rovar, kígyó nem csípi meg,
nem támadnak rá a vadállatok,
nem ragadják el a sasok.
Csontja gyenge, izma lágy,
fogása mégis szilárd;
nem ismeri hím s nõ egyesülését,
mégis életet ad,
mert tiszta teljesen;
kiált s be nem reked,
mert összhangzó tökéletesen.
Az összhang tudása: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az élet gazdagítása: vigasság.
A szellem feszülése a szívben: makacsság.
Olykor a lények már ifjan vének:
ellene szegülnek az út rendjének,
s ha így van: korán sírba térnek.

A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
Aki betömi oduját,
bezárja kapuját,
élét tompítja,
görcseit oldja,
fényét fakítja,
elvegyül porba:
el a rejtettel azonosulva.
Nem rokonítható,
nem ócsárolható,
nem jutalmazható,
nem károsítható,
nem magasítható,
nem alacsonyítható,
csupán becsülnivaló.

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háboru kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.

Mindezt honnan tudom?

Íme:

"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sûrûsödnek a tolvajok, betyárok."

Ezért így szól a bölcs:

"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerû a nép."

Mikor nyugalmas a kormányzat:
egyszerû a nép, nem lázad.
Mikor tevékeny a kormányzat:
a népre nyomorúság támad.
Bajból szerencse így fakad
és a szerencsébõl gyalázat:
ki ismeri, hol a határ?
Jönnek és mennek, meg nem állnak.
Az egyenesség ravaszságba átcsap,
a jó váratlan rosszra válhat:
az ember tévelyeg és mily régóta már!

Ezért a bölcs

egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít.

Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára
legfõbb: a mérték.
Csakis a mérték,
melyhez korán kell kelni.
Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága.
A gazdag erény gyõzhetetlen,
s a gyõzhetetlennek gátja nincsen.
Ha gátja nincsen: uralkodni tud.
Az uralkodás anyja megmaradni tud.
Így nevezik:
mély, erõs gyökér,
örök, igaz út.

Nagy birodalom vezetése,
mint apró halakból eledel sütése.
Míg az út-on járnak az emberek,
nem mûvelnek csodát a szellemek.
S ha nem mûvelnek csodát a szellemek,
nem háborítódnak az emberek.
S ha szellemektõl nem jön ártalom,
a fejedelemtõl sem ér bántalom:
mikor ezek ketten veszteg maradnak,
erényeik összefonódnak.

Nagy birodalom: síksági folyam,
a középsõ az ég alatt,
nõsténye az ég-alattinak.
A nõ békével gyõzi le a hímet,
békésen alája-gubbad.
A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá,
így szerezzen bizalmat;
a kis országok alacsonyabbak,
így szereznek bizalmat.
Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat,
vagy hogy alacsonyabbak.
A nagy birodalom mást se kívánjon:
egyesítsen és tápláljon;
a kis ország mást se kívánjon:
csatlakozzék és szolgáljon.
Teljék be mindkettõ rendeltetése:
a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.

Az út mindenek legmélyebb alapja,
jók hatalma,
bûnösök oltalma.
Nyájas szóból kel a tisztelet,
jó példa megnyeri az embereket.
A bûnös az emberek közül
mért kivetett?
Hisz miatta trónol a Menny Fia,
érte buzgólkodik a Három Öreg.
Hiába hordanak drágaköveket
s hajtanak négylovas dísz-szekeret:
inkább nyugton az út-at követnék.
Hajdanában
az út-at mért követték?

Mert

akkor az út-at el nem tévesztették,
a bûnöket megbocsátották.
Az ég alatt ez a tisztesség.

Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyûlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyõzése könnyûvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyûn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinybõl gyarapszik.

Ezért a bölcs

nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyû,
ott sok a nehéz.

Ezért a bölcs

nem kerüli a dolgok nehezét,
az erõlködés mégse veti szét.

A nyugvót megõrizni könnyû,
a keletkezõt formálni könnyû,
a gyengét összetörni könnyû,
a kicsinyeket szétszórni könnyû,
a leendõvel kezdeni könnyû,
békében rendet tartani könnyû.
Terebélyes fa
hajszál-gyökérbõl fejlõdik,
kilenc-emeletes torony
kupac földbõl emelõdik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdõdik.
A cselekvõ elbukik,
a szorongató veszít.

Ezért a bölcs

nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.
Aki nagy-hamar eredményt akar,
övé a kudarc;
de aki elõre gondol a végére,
nem éri kudarc.

Ezért a bölcs

vágyik a vágytalanságra,
nem sóvárog ritkaságra,
csak a tudatlantól tanul,
csak közös út-on vonul,
a természetes rendet követi
s erõszakkal meg nem töri.

Hajdan, akik az úton jártak,
nem adtak tudást a népnek,
ápolták az együgyûséget.
Nehéz vezetni a népet,
ha már az együgyûségbõl kilépett.

Ezért

az ország tudással kormányzása:
az ország kirablása;
együgyûséggel kormányzása:
az ország boldogsága.
Aki e két szabályt ismeri: példás.
Aki ismeri a példát:
legmélyebben erényes.
Az erény messzi, mély,
s mindennel ellentétes.
A nagy elégedettség általa él.

A folyam s a tenger
minden völgyi patak királya;
mert alacsonyabb az ágya,
ezért minden völgyi patak királya.

Ezért a bölcs

,
ha a nép felett akar állni,
a népnél lejjebb álljon;
ha a nép elõtt akar járni,
az egész nép mögött járjon.

Ezért a bölcs

felül áll, de terhét nem nyögik,
elöl jár, de mégse gyûlölik.

Ezért

az ég-alattiak
felemelik örömmel;
nem küzd,
ezáltal gyõzhetetlen.

Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az idõben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
elsõ a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezetõ vagyok.

Manapság

szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
gyõzelmet arat;
a szeretettel védekezõ legyõzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a gyõzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdõ erény,
az irányító erõ,
a természet szolgálata,
az õsi vezetõ.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit elõre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erõszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen gyõzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kiméletesebb gyõzelmet arat.

Szavamat megérteni könnyû,
és megfogadni könnyû.
Mégse bírják megérteni,
se megfogadni.
A szavaknak õsapjuk van,
a tetteknek királyuk van:
ezt nem értik az emberek,
és engem ezért nem értenek.
Ha vannak, kik megértenek:
ez az én gazdagságom.

Ezért a bölcs

drágakövet hord darócruhában.

Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Aki nem tudja nem-tudását, szenved.
Aki megszabadul a szenvedéstõl,
nem szenved.
A bölcs nem szenved,
mert megszabadult a szenvedéstõl,
ezért nem szenved.

Ha a nép nem fél a hatalomtól,
a hatalom akkor tökéletes.
Ne szorítsátok ki hajlékaiból,
ne rontsátok meg az életét.
Ha nem nyomjátok el a népet,
nem fog megvetni titeket.

Ezért a bölcs

ismeri magát, de nem ismerteti,
szereti magát, de nem szeretteti,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

A bátor vakmerõ halála gyászos,
a bátor nem-merõ élni tud.
Kétfajta bátorság:
egyik hasznos, másik káros.
Amazt a természet mert nem szívleli,
ki bírja megérteni?
A bölcsnek is homályos.
Az égi út
nem harcol, mégis gyõzni tud,
nem szól, mégis válaszol,
nem hív, mégis sereget gyûjt,
tétlen, mégis irányít.
A természet hálója hatalmas:
bár ritka-szövésû, rajt át nem hatolhatsz.

Ha a nép nem fél a haláltól,
ki rémíthetné a halállal?
Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól,
s azt hiszi, ez a jó:
megfogni, megölni való.
Ki mer?
A halált örök erõ intézi,
s aki a gyilkolást helyette végzi,
mintha elfoglalná az ácsmester helyét:
aki az ácsmester helyett hasogat,
gyakran megsebzi kezét.

Miért éhezik a nép?
Mert az urak adóval nyomják,
azért éhezik a nép.

Miért makacskodik a nép?
Mert az urak folyvást tevékenyek,
azért makacskodik a nép.

Miért hullik-pusztul a nép?
Mert az urak az élethez ragadnak,
azért hullik-pusztul a nép.

Aki nem becsüli saját életét,
valóban az becsüli életét.

A csecsemõ: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erõs.
A sarjadzó fû és fa: lágy, erõtlen,
a korhadó: szívós, erõs.
A kemény és erõs: pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvesz a fényes hadsereg.
A felnõtt fatörzs megreped.
A kemény, erõs: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.

Az égi út,
mint az íj kifeszített íve,
a magasat lenyomja,
az alacsonyat felvonja,
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja.
Az égi út
a fölöslegeset elveszi,
a szükségeset megadja;
nem így az emberi ösvény:
a szükségeset elveszi,
a fölöslegeset növeli.
Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni?
Aki az út-at ismeri.

Ezért a bölcs

alkot, de mûvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
bölcsességét nem fitogtatja.

Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyõzi az erõset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.

Ezért a bölcs azt mondja:

"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

Mikor a harag elapad,
emléke mégis megmarad.
Csak a töretlen béke jó.

Ezért a bölcs

megesküszik,
hogy sohasem vádaskodik.
Az erényesek az esküt tartják,
az erénytelenek sutba dobják.
Az égi út-nak nincs sógora-komája,
mindig a jámborokat szolgálja.

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés;
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fûcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.

Nem szép az õszinte szó,
nem õszinte a szép szó.
Nem ékes-szavú a jó,
az ékes-szavú nem jó.
A tudó nem beszél,
a nem-tudó beszél.
A bölcs nem gyûjt,
mindent az emberekért tesz
és neki is jut;
mindent az embereknek ad
és neki is jut.
A természet út-ja
segít, nem sarcol.
A bölcs ember út-ja
használ, nem harcol.