Szeretném-e, hogy a csokoládéban kevesebb legyen a kalória?
Egyetértek-e azzal, hogy a szelektív hulladékgyujtést bevezessék az ideológiában?
Akarom-e, hogy az Országgyulés törvényt hozzon a porosz és kommunista iskolarendszer legszörnyubb hagyatékának, az urbanizált ember bioritmusával meroben ellenkezo nyolcórai iskolakezdésnek a módosításáról? Ha mondjuk áttennék kilencre, ahogy a civilizált világban szokás?
Szeretném-e, ha New York lenne Magyarország fovárosa? Bronx nem kell.
Egyetértek-e azzal, hogy a Magyarok Világszövetségének honlapján olvasható legyen a Magyarok Világszövetségének alapszabálya (felolem akár rovásírással is, csak ne az a nagy, zöldesszürke üresség ásítson az alapszabály helyén)?
Akarom-e, hogy azt a majomházaspárt, amelyik a villamoson belém kötött és a kisfiamba, egye meg a fészkes fene? Csak egy kicsit?
Akarom-e azonban, hogy a jó emberek közül sokan ne haljanak megalázó halált nyomorúságos kórházakban, hosszú és fájdalmas betegség után?
Szeretném-e Herkulesfürdon áztatni a lábamat?
Egyetértek-e azzal visszamenoleg, hogy Rahn 1954. július 4-én, a 84. percben mellérúgjon?
Szeretnék-e somogyi betyárokról mágikus realista novellát írni ahelyett, amit most csinálok (mármint jelen szöveg írásán kívül), nevezetesen hogy a párszik temetkezési szokásairól szóló ismeretterjeszto cikket fordítanék?
Egyetértek-e a TV3 visszaállításával és A Simpson család újabb folytatásainak közreadásával?
Szeretnék-e visszamenoleg, Kádár-korabeli fiatalságomban egyetlen percet tanulni külföldi egyetemen?
És szeretném-e visszamenoleg, hogy ennek az egyetlen percnek az elmaradásáért engem a magyar állam kárpótoljon?
Szeretnék-e átdolgozott éjszaka után, Zsuzsa, Pálma és Judit társaságában ismét megismerkedni Pilinszky Jánossal, és a szerzo eloadásában hallani a Simon Áront (halkan, magas, éneklo hangon, racscsolva)?
Akarok-e olyan országot, ahol törvényileg tiltják az Excelt?
Szeretnék-e még egyszer beszélgetni anyámmal?
Szeretném-e, ha körülbelül húsz évvel korábban találták volna föl a mobiltelefont?
(Victor Máté hangján) Kívánjátok-é huséggel, minden véretekkel szolgálni?
Szerettem volna-e, hogy Csáth Géza tovább éljen, mint ameddig élt vala, és 1946 táján megírja az Egy morfinista emlékiratait?
Szeretném-e, hogy körülbelül száztíz-száztizenöt év múlva megkondítsák majd az ország valamennyi harangját, s ez a csengés-bongás nagy változások elohírnöke legyen?
Szeretném-e, ha Budapesten is lehetne kapni Chopin összes zongoramuveit CD-n, Cziffra Györgygyel, húsz euróért, mint abban a brüsszeli boltban?
Egyetértek-e az Országos Rádió- és Televízió Testület mint célját vesztett szerv feloszlatásával?
Egyetértek-e azzal, hogy végre felhívjon Szigeti Laci Dunaszerdahelyrol?
Örülnék-e, ha egyszer az életben bírósági ügy lenne egy rossz könyvfordításból?
Egyetértek-e azzal, hogy a magyar név megint szép legyen, méltó régi nagy híréhez, valamint hogy mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot?
Egyetértek-e az örök béke eljövetelével?
Akarok-e olyan országot, ahol talpmasszázzsal gyógyítható a vastagbélrák és az Alzheimer-kór?
Egyetértek-e azzal, hogy az évi közepes hoingadozás a Kárpát-medence belso térségében 12 Celsius-fokra csökkenjen, a csapadék mennyisége és idobeli eloszlása pedig egyformán megfeleljen a bor-, búza- és békességtermelok igényeinek?
Akarom-e, hogy a parlament hozzon törvényt az információ szabadságáról... no nem, az túl szép lenne, de mondjuk csak azt, hogy a képviselok többségének halványlila fogalma lenne, mit is jelent az információ szabadsága?
Örvendenék-e, ha a politikából kitiltanák a szélhámosokat?
Akarom-e, hogy a határon túli magyarok akadályoztatás nélkül utazhassanak, jólétben és kulturális virágzásban éljenek?
Szeretném-e, hogy gyermekeim, kívánságuk szerint, amerikai egyetemen tanulhassanak, mert azok jobbak, mint az európaiak (a magyarokról nem is beszélve)?
Szeretnék-e visszamenoleg, tizenhárom-huszonnégy évesen boldog szerelemben élni... (itt a személyiségi jogok figyelembevételével elhagyom a lehetséges partnerek felsorolását)?
Szeretnék-e dulore jutni...?
Persze. Hát. Miért nem jut ez senki másnak az eszébe? Akkor megvalósulna a világ harmóniája. Errol miért nincs szavazás? Lesz még szolo s lágy kenyér. A magyar átok monnyonle. De azért megemlegessék. Ezt hagyjuk (hiszem, hogy van igazság.) Még szép. Ott essen a nyavalya a felelosökbe (Dó!). Errol ne beszéljünk, mert felidegelem magam. Kac-kac. Istenem, de szép volna. Igen. Nem is rossz ötlet. Ha megérdemli. Milyen lenne a magyar irodalom, ha nem lett volna az átkozott Trianon? Naná! Így nem élünk mi itt. Oh yeah! Talán olvassa. Elmennék a tárgyalásra. Esküszünk, esküszünk, sokadszor. Hát hogyne. (Sóhaj, legyintés.) Mielobb - de hol van erre pénz? Tanulni, tanulni, tanulni. Pártolom az elgondolást, az esély mérsékelt. Igen, ha kérdeznek. Hát most micsináljak, de jobban örülnék egy szem épkézláb finanszírozású egyetemnek Magyarországon. Most már mindegy, és nem is biztos. Duloje válogatja.
