| Az angyalok városa Mostanra démonok otthona, És a hétköznapok tüzén, látod Porig ég a remény. És szerelmünk palotáját lassan Földig lerombolják a gépek, Véget vetnek a csendnek, A zenének hadat üzennek. Magammal betakarlak, Sebeim mosolyognak, A vérem íze számban, De ha most is elhibáztam... Akkor Gyilkos zenét írok És kiöllek magamból Hogy ne fájjon többé Ami vagy. Én gyilkos zenét írok És kiöllek magamból Hogy ne fájjon többé Ami vagy! Az a fegyver A homlokomra csókol, Ha már elegem lett a jóból, Ha a véráldozat sem volt elég, A világ elől nincs menedék. És ez a pillanat Ellök vagy elfogad? Kívánjam vagy elkerüljem Olcsó halálomat? Magammal betakarlak, Sebeim mosolyognak, Én megjelöltelek, De ha nem értetted meg... Akkor Gyilkos zenét írok És kiöllek magamból Hogy ne fájjon többé Ami vagy. Én gyilkos zenét írok És kiöllek magamból Hogy ne fájjon többé Ami vagy! Ne fájjon többé Ami vagy! Ne fájjon többé... Ne fájjon többé!!! |
