with free soul

Alig találkozunk, mégis úgy unom,

amikor feljössz, leülsz a fotelbe,

és miközben berakok egy CD-t,

megnézed, mi új a könyvespolcomon,

majd elmondod újra azt,

amit minden évben el kell mondanod,

mert ugyanaz a férfi, a munka,

ugyanazok a kérdések, a gondok,

a ki nem nyitott kiskapuk,

mert nem történik veled semmi sem,

homokóra vagy, akin fordítanak, ha lejár,

és megismétli újra napjait.

Borozgatunk, nagyokat hallgatunk,

és elmodom én is az életemet,

de folyton változó nevekkel, amelyek, tudom,

neked semmit nem jelentenek,

hogy ki kicsoda, nem tudod követni,

mert nem is érdekel. Igazad van.

Unjuk egymást, miközben, persze, irigyellek,

hogy egy ifjúságon át egy férfi szeretett,

és azt akarom, kívánd meg te is az életemet,

a folytonos változást, pörgést és gyönyört,

és ettől leszek igazán szomorú.